Nem gondoltam, hogy ez a pillanat ilyen hamar el fog jönni. Teljesen úgy érzem, mintha tegnap mentem volna be a YFU-ba Zalánnal és Évivel, hogy megnézzük, mi is ez az egész. Most pedig itt ülök, és csak várni tudok, mert álom nem jön a szememre sehogy se. Köröttem mindenütt cuccok, bőröndök, táskák, stb, és csak ma este kezdtem el pakolni, pedig tudom, hogy holnap 6-kor már ébren kell legyek, és rá 1-2 óra és repülök! Már előre érzem, hogy x-millió dolog marad majd itthon ami kellett volna, dehát mindegy, lesz ahogy lesz!
Szia Magyarország!
