マルツィの日本旅行。 Japán utam.

Véget ért a nyári szünet (ami igazából nem is volt szünet, csak egy bizonyos időszakra ezt a nevet ragasztották)...

Leadtam a jelentkezésemet a felsőfokú japán nyelvvizsgára, amit decemberben fogok megírni, sok-sok judoversenyre mentem a csapatunkkal, vettem egy kamerát, 1 héten 4x mentem karaokézni,...

Röviden, sokminden történt! Sok képet készítettem, úgyhogy azokat majd feltöltöm az elmaradottakkal együtt (tudniillik valamiért nem sikerült egy jó ideig használnom az instagramom), de lehet, hogy nem instagramra, hanem facebookra. Már sajnos érzem nagyon, hogy közeleg az utam vége, hiába van még hátra több mint 3 hónap, az eddig eltelt 6 hónap egy szempillantás alatt elszaladt, úgyhogy a következő 3 már csak gyorsabb lesz, tehát fel kell tudnom használni, hogy a javamra válljon. Remélem még olvassátok páran amiket írok, mert jövő hétre is tervezek egy kis infóadagot. :)

UI.: Mellesleg érdekességképp említeném meg, hogy az eddig eltelt 5-6 hónapan csak úgy eröltetve kellett magamba gyömöszölnöm a brutális mennyiségű megevendő rizst, de csodák folytán mostanság már nem tudnék megenni egymagában egy japán főételt rizs nélkül :O

3 teljes hónap is kimaradt a blogból, nem más, mint az elhanyagolás miatt. E három hónap történését próbálom most bepótolni, igaz teljesen nem lehet ;)

Utoljára ugyebár a Tenri egyházról és magáról a városról Tenriről írtam bőven. Rögtön azután, hogy azt posztoltam, megint elutaztunk oda a judo klubbal versenyezni, ahol sikerült győznöm a kategóriámban. Ezt követően befejeztem a japán nyelvvizsga 3. szintjének (középfok) gyakorlóanyagát és próbatesztjét, s belekezdtem a felsőfokba. Mind ez június. Júliusban fel lettem kérve, hogy tartsak japánul előadást Magyarországról minden hétfőn 5 percben nyitásként, majd szeptemberben csináljak egy 1 órás előadást szintúgy japánul Magyarországról, majd megintcsak szeptemberben írjak egy oldalas cikket (meglepetés következik----») japánul Magyarországról az iskola könyvtárának újságába. Van tennivaló... Mellesleg, hogy szóba jött a könyvtár! A suli könyvtára itt nem olyan mint Magyarországon, hogy kb. senki se megy fel, mert igazából csak a '70-es évek legelső köteteit találja újnak, hanem folyamatosan más könyvtáraktól kölcsönkérik a legújabb könyveket, vagy egyenesen megveszik, ha nagy rá a diákok igénye. Bárcsak Mo-n is csak a könyvtárba kéne felmennem, hogy a kedvenc költőm legújabb művét olvashassam :/ Node visszatérve a felsoroláshoz, júliusban még elmentem az úgynevezett Hórjűdzsi templomba, ami 5 percre van kocsival a helytől ahol lakom, és az a különleges benne, hogy a világ legrégebbi épen fennmaradt fából készült épülete. Gyönyörű. (Ha valakit érdekel, csak annyit írjon be a google-be, hogy Horyuji). Agusztus: Először is elmentem a hegymászó klubbal az Odaigahara nevezetű helyre, ami arról nevezetes, hogy Japán legesősebb környéke. Egy csepp se esett. Ellenben láttam majmot, valami fura futkorászó madarat, mérges kígyót, egeret és őzt teljesen szabadon az erdőben! Ezek közül a mérges kígyó az kicsit veszélyes volt, mert miközben sétáltunk, pont előttünk bukkant fel, és ha nincs velünk egy élesszemű biológus, akkor lehet, hogy nem írom meg ezt a bejegyzést sem. A majmot meg amikor megláttam nem akartam egyszerűen elhinni, de megnyugtattak, hogy tényleg az, és teljesen szokványos. A túra után elmentünk egy onszenbe (japán termálfürdő) a hegy tetején, majd lesátoroztunk, és másnap még 9 órát túráztunk. A túrán kívül még a judo klubbal és a régi tagokkal (70-80 éves mesterek) elmentünk egy igencsak elegáns étterembe, és rengeteg finomság (9, ismétlem kilenc fogás) evése közben elmélkedtünk a világ dolgain. Nameg természetesen nagyon büszke voltam, hogy Magyarország nyert Japán ellen a női judoban az olimpián :) Mindezen a sok felsorolt dolgon kívül minden napomat a japán nyelv és kultúra tanulásának szentelem, pl könyveket, képregényeket olvasok, beszélgetek a korombeliekkel, de a szép korú nagyszülőkkel is, meg minden. Remélem ha nem is teljesen, de kellőképpen csillapítottam ezzel a bejegyzéssel a Japánra szomjazók szomját (szóismétlés, csak elfelejtettem már magyarul fogalmazni :/) :)

Ezenkívül fogok feltölteni új képeket Instagramra! Ha még nem követnél, akkor keress rá arra, hogy Zypox és kövess minél hamarabb! :)

Megintcsak nagyobb időszak maradt ki a blogból, bocsánat :(

Amúgy ennek a bejegyzésnek a fő témája, mint ahogy a cím is utal rá, a Tenri egyház lesz (a tenri jelentése: a menny logikája). Ezzel a bizonyos egyházzal annak következtében sikerüt találkoznom, hogy a judoklubb minden hónapban/második hónapban elmegy a Tenri nevezetű városba judoversenyre. Tudniilik, hogy Tenriben élnek Japán legjobb junior judosai. Szóval elmentünk ebbe a bizonyos városba, és ahogy megérkeztünk és körülnéztem, máris furcsálltam egy kicsit a dolgokat. A középső részén Japánnak, ahol élek, (lásd Nara, Kiotó, Ószaka) másnéven "Kinki"-ben (azt jelenti, hogy "közel a fővároshoz") az emberek többsége folyton dumálgat mindenhol, siet a munkába, ordibál valakivel, vagy valami egyéb igencsak vitális cselekvést folytat. Ellenben Tenriben, ahol mindenki csendben sétált az olyan tiszta utcákon, ahol a földről lehetne enni a szó szoros értelmében. Ezek után, ahogy tovább mentünk, nagy büszkén el tudtam olvasni az egyik feliratot (Tenrikyou), és megkérdeztem az edzéstársakat, hogy mi az. Rögtön mindenki elkezdett nevetni, és csak annyit válaszoltak, hogy egy nagyon furcsa vallás, ahol mindenki egy csomót fizet a városnak. Megintcsak haladtunk egy kicsit, majd megláttam egy hatalmas, gigantikus, orbitális épületet (kb. 2-3. magyar parlament hosszú), ahol megintcsak ezeket a Tenrikyou feliratokat olvastam. Rákérdeztem még egyszer, hogy mi ez az egész, és miért van itt a város közepén ez az épület. Kicsit részletesebben elmesélték, hogy ez a tenri egyház a sintoizmus egyik ágazata és, hogy az az épület a vallás centruma. Az utunk során a dojóig még kiderült, hogy a városban az emberek 90%-a a vallás egyenruháját hordja (ilyen fekete talárszerűség, aminek az elejére tenri tanítások vannak írva, a hátuljára pedig az egyház becses neve, aztán a városnak van külön tenri tanítások szerint oktató kisiskolája, felső tagozatos iskolája (magyarországon a kisiskola és a felső tagozat általában egyben van, de Japánban teljesen elkülönül), gimnáziuma és egyeteme, ezen kívül van rengeteg hotel a városban, de sajnos csak a vallás hívei szállhatnak meg ott, és az összes tenrii templomban csak a tenri tanokat oktatják. A tenri egyház hívei azért fizetnek a városnak, mert a város mindenkinek a javát szolgálja vele, és tényleg. Bármennyire is félelmetesnek hangzó dolog ez a tenri egyház, nagyon-nagyon odaadó. Nem használja fel önös célokra az egyház az adományozott pénzt, hanem a várost fejleszti vele, programokat szervez, megsegíti a szegényeket, és így tovább. Szóval egyszerre félelmetesnek de jónak is tűnt. Egyébként előző héten elmentem a fogadóapukámmal Ószaka "legesleg" belvárosába, Nanbába. Nem láttam még életemben ennyi embert... Kb. 3 millióan élnek Ószakában, a népsűrűség pedig sac/kb. 12000 fő/km2. Megnéztük a híres Glico reklámot, a hatalmas műrákot, és rengeteg boltot. Élvezetes volt, holnap is megyek, csak az osztálytársaimmal, purikkurázni (japán fotógép), karaokézni és ruhákat venni! :) Amúgy töltöttem fel képeket instagramra is, ha valakit érdekel, akkor arra keressen rá instagramon, hogy "zypox", és megtalál. Egy-két hét múlva megint írok! A legjobbakat!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen sokáig nem írtam, csak későn érek haza, és ezért nehéz. Lassacskán két hónapja vagyok itt Japánban, és kezdem megszokni a dolgokat, bár még így is minden nap valami újdonság mindig akad. Mint például az utóbbi napokban az edzéstársaim a yakuza nyelvet tanítják nekem, és hogy hogyan ejtsem helyesen a mondat végi "örrá"-t, ami annyit tesz magyarul, hogy "hö". Mindenesetre nagyon élvezetes az ittlét, tanulom a nyelvet, az életet és miegymás hasznos dolgot. A múlt héten edzés után a dojo (edzőterem) mögött csináltunk egy kis barbecue partit, hát mit ne mondjak, nem ettem még életem során annyi húst, de jó volt. Az evészet után elmentünk karaokezni. Mondták, hogy van a közelben egy jó karaoke bár, menjünk oda. Mondtam, hogy jó, menjünk, gondoltam valami kis kétforintos praktikus bódécskába beülünk, aztán dúdolunk valamit, ehelyett egy fullos puccos helyre vittek, ami úgy nézett ki belülről, mint Magyarországon a legdrágább szórakozóhelyek. 500 yen volt fejenként (kb. 1500 forint) az ára, amiért cserébe megkötések nélkül annyit karaokézhattunk, amennyit akartunk, és annyit ihattunk, amenyit csak akartunk (kb. 10x annyi féle üdítő volt mint egy hazai mekiben, és 30x annyi féle alkohol, mint egy jobb kocsmában, de természetesen mivel mi még nem múltunk el 20 évesek (itteni korhatár), ezért nem vettük igénybe ezt a szolgáltatásukat.) Nagyon jót mulattunk. Mostanra ennyi történetmesélés jutott, mert nincs sajnos több időm, de amint lesz, újabb infókkal szolgálok :) Hamarosan új képeket töltök fel! Minden jót addig is!

 Feltöltöttem pár képet flickrre, ha valakit érdekel az itt nézze meg: http://www.flickr.com/photos/zypox/

 Ma vagyok a 25. napja Japánban :) Még mindig minden új, és izgalmas! Gyönyörű tiszta és szép a környék ahol élek, viszonylag csendes, nem sok ember járkál az utcákon, de unalmasnak semmiképp sem mondható! A házunktól fél óra alatt el lehet érni tömegközlekedéssel Japán harmadik legnépesebb városába, Ószakába, de 10 perc alatt már egy teljesen nyüzsgő mozgó részig el lehet jutni. Elég sokat esik az eső, és fülledt a levegő, úgyhogy minden nap az öveken kívül minden aznap hordott ruhaneműt kimosunk. Nameg leszámítva az egyenruha zakót és nadrágot, mert azt 2 hetente tisztítóba küldjük. Az iskolát ezen a héten kezdtem el, de csak hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken volt tanítás, az is elég laza volt, mert iskolakezdésnél sok a vizsga és a mérés (sport, testtulajdonság (súly, magasság),...). Itt is van minden reggel "nyitás", csak itt "homeroom"-nak hívják. Iskola után is van egy ilyen "homeroom", aztán teremtakarítás. Az órák ezen a héten 45 percesek voltak, de jövő héten már 50 percesek, 2 hét múlva pedig 65 percesek lesznek. Vannak igencsak különlegesnek mondhatót tantárgyaim, mint a kalligráfia, japán történelem, judo, archaikus japán nyelv, és a többi. Természetesen ezek mellett a megszokott tantárgyak is szerepelnek, mint például a matek és a biosz. Az iskolában itt is mindenkinek van egy szekrénye, és reggelente levesszük a cipőnket, és ide tesszük be, hogy a nap további részében az iskolapapucsban legyünk. Rengetegen járnak az iskolába, összesen kb. 1200-an. Emellett van körülbelül 35 klubja az iskolának, ezek mind kultúr klubok, mind sportklubok. Én is csatlakoztam egy klubba, és mivel nem volt karate, de volt judo, ezért abba. Heti 18-21 óra edzés van, attól függően, hogy mennyire van közel az elkövetkezendő verseny. Amúgy a fogadócsaládom hihetetlenül kedves, és nagyon jófejek! Az apuka minden második harmadik nap felkapja vacsora közben az ukuleléjét, és táncra perdül vele, miközben valami poén számot jáccik rajta. Elég zenefanatikus a család, de nagyon bírom :) Van itthon egy nagy zongora, egy hatalmas zeneszerkesztő szintetizátor, és egy elektromos zongora még az emeleten, aztán van egy klasszikus gitár, egy elektromos gitár, két ukulele, meg egy zenekari xilofon. Ahogy tudok, töltök fel képeket is!

  Megérkeztem! Igen hosszas volt az út, de megérte! Végignéztünk Tokión, a kastélyokon, a bíróságon, a sok-sok bolton, és miegymáson. Körülbelül két órája érkeztünk meg ide a YFU központjába, ahol megebédeltünk a menzán (hát mondanom se kell, nem olyan, mint otthon…). Nagyon tetszett, lehetett menüt választani, én rament ettem, vagyis miso levest metélt tésztával, meg hússal. Annyi rizst lehet enni, amennyit csak kívánsz, és csak egy általánydíjat kell érte fizetni (mármint az egész ebédért). Ugyanígy van a szőlőlével, ami mellesleg nagyon finom! Ebéd után beszedték tőlünk az útleveleinket, és egyéb iratainkat, és most pedig egy kis szabadidőn vagyunk, ezért írok. Kipróbáltam a híres-hírhedt japán “vending machine”-t, megintcsak jó élményben volt részem. Olyan finom minden tea! Sajnos most rögtön nem tudom ezt az irományt feltenni, mivel nem lehet a közös wifit haszálni, de amint lesz rá lehetőség, felteszem! Képeket is töltök!

Nem gondoltam, hogy ez a pillanat ilyen hamar el fog jönni. Teljesen úgy érzem, mintha tegnap mentem volna be a YFU-ba Zalánnal és Évivel, hogy megnézzük, mi is ez az egész. Most pedig itt ülök, és csak várni tudok, mert álom nem jön a szememre sehogy se. Köröttem mindenütt cuccok, bőröndök, táskák, stb, és csak ma este kezdtem el pakolni, pedig tudom, hogy holnap 6-kor már ébren kell legyek, és rá 1-2 óra és repülök! Már előre érzem, hogy x-millió dolog marad majd itthon ami kellett volna, dehát mindegy, lesz ahogy lesz!

Szia Magyarország!