3 teljes hónap is kimaradt a blogból, nem más, mint az elhanyagolás miatt. E három hónap történését próbálom most bepótolni, igaz teljesen nem lehet ;)
Utoljára ugyebár a Tenri egyházról és magáról a városról Tenriről írtam bőven. Rögtön azután, hogy azt posztoltam, megint elutaztunk oda a judo klubbal versenyezni, ahol sikerült győznöm a kategóriámban. Ezt követően befejeztem a japán nyelvvizsga 3. szintjének (középfok) gyakorlóanyagát és próbatesztjét, s belekezdtem a felsőfokba. Mind ez június. Júliusban fel lettem kérve, hogy tartsak japánul előadást Magyarországról minden hétfőn 5 percben nyitásként, majd szeptemberben csináljak egy 1 órás előadást szintúgy japánul Magyarországról, majd megintcsak szeptemberben írjak egy oldalas cikket (meglepetés következik----») japánul Magyarországról az iskola könyvtárának újságába. Van tennivaló... Mellesleg, hogy szóba jött a könyvtár! A suli könyvtára itt nem olyan mint Magyarországon, hogy kb. senki se megy fel, mert igazából csak a '70-es évek legelső köteteit találja újnak, hanem folyamatosan más könyvtáraktól kölcsönkérik a legújabb könyveket, vagy egyenesen megveszik, ha nagy rá a diákok igénye. Bárcsak Mo-n is csak a könyvtárba kéne felmennem, hogy a kedvenc költőm legújabb művét olvashassam :/ Node visszatérve a felsoroláshoz, júliusban még elmentem az úgynevezett Hórjűdzsi templomba, ami 5 percre van kocsival a helytől ahol lakom, és az a különleges benne, hogy a világ legrégebbi épen fennmaradt fából készült épülete. Gyönyörű. (Ha valakit érdekel, csak annyit írjon be a google-be, hogy Horyuji). Agusztus: Először is elmentem a hegymászó klubbal az Odaigahara nevezetű helyre, ami arról nevezetes, hogy Japán legesősebb környéke. Egy csepp se esett. Ellenben láttam majmot, valami fura futkorászó madarat, mérges kígyót, egeret és őzt teljesen szabadon az erdőben! Ezek közül a mérges kígyó az kicsit veszélyes volt, mert miközben sétáltunk, pont előttünk bukkant fel, és ha nincs velünk egy élesszemű biológus, akkor lehet, hogy nem írom meg ezt a bejegyzést sem. A majmot meg amikor megláttam nem akartam egyszerűen elhinni, de megnyugtattak, hogy tényleg az, és teljesen szokványos. A túra után elmentünk egy onszenbe (japán termálfürdő) a hegy tetején, majd lesátoroztunk, és másnap még 9 órát túráztunk. A túrán kívül még a judo klubbal és a régi tagokkal (70-80 éves mesterek) elmentünk egy igencsak elegáns étterembe, és rengeteg finomság (9, ismétlem kilenc fogás) evése közben elmélkedtünk a világ dolgain. Nameg természetesen nagyon büszke voltam, hogy Magyarország nyert Japán ellen a női judoban az olimpián :) Mindezen a sok felsorolt dolgon kívül minden napomat a japán nyelv és kultúra tanulásának szentelem, pl könyveket, képregényeket olvasok, beszélgetek a korombeliekkel, de a szép korú nagyszülőkkel is, meg minden. Remélem ha nem is teljesen, de kellőképpen csillapítottam ezzel a bejegyzéssel a Japánra szomjazók szomját (szóismétlés, csak elfelejtettem már magyarul fogalmazni :/) :)
Ezenkívül fogok feltölteni új képeket Instagramra! Ha még nem követnél, akkor keress rá arra, hogy Zypox és kövess minél hamarabb! :)
